Miközben a világ körülöttünk rohamtempóban változik, az iskoláink szinte pont ugyanolyanok mint száz évvel ezelőtt. Milyennek kellene lennie az oktatásnak, hogy holnapután is boldog és boldogulni képes felnőtteket neveljen? Ezen ...
Hozzuk rendbe az élőket! – könyvajánló
Maylis de Kerangal francia írónő a hullámok sodrásával és a szív dobbanásával az olvasót magával ragadó regénye egyszerre lírai és szakszerűen pontos, részletekben gazdag és mégis mozgalmas. Egy fiatal szív története.

Olvasási idő: 3 perc
Ez a regény a halálról szól. Ez a regény az életről szól. Ez a regény az orvostudomány félelmetes lehetőségeiről szól. Ez a regény az ősi emberi viszonyokról szól. Ez a regény a szívről szól.
Egy 19 éves, életerős, sportos fiatalember szívéről. Ennek a fiatalembernek utolsó napjáról.
Maylis de Kerangal egy olyan témát választott, ami most már évtizedek óta itt van velünk, és leginkább úgy beszélünk róla mint orvostudományi bravúrról: elvégezték az első veseátültetést, az első tüdőátültetést, új szívvel élhet tovább a gyógyíthatatlannak hitt kislány…. Éppúgy olvassuk ezeket a szalagcímeket, mint amelyek egy újabb gyógyszerről, egy újabb oltás feltalálásáról számolnak be, és nem gondolunk bele, mennyire más ez az eljárás, mint a többi gyógymód.
Ez a regény viszont bátorsággal végiggondolja a szervátültetések által felvetett összes kérdést, dilemmát.
Kell ezért az olvasónak is egy kis bátorság, hogy legyőzze félelmeit, és kíváncsian végigolvassa, mert a fájdalom, a remény, a kilátástalanság, az újrakezdés és a megváltoztathatatlanság szétszálazhatatlanul jelen van ebben a történetben.
Olyan olvasni, mintha filmet néznénk: egyszerre mindig csak egyetlen személy szemszögéből látjuk az eseményeket, és lineárisan, ahogy az események haladnak előre, kapcsolódnak be újabb és újabb szereplők. Először Simon Limbres-t ismerjük meg, a szörfözés iránti szenvedélyét, az önmaga határainak feszegetése iránti vágyát, az első szerelem örömét. Nagyszerű, hogy a fatális baleset azonban nem a szenvedélyes sportolás közben történik, hanem csak utána, az autópályán: a szerző nem bünteti a szenvedélyt, az autóbaleset egyszerűen egy tény, az élet egy eseménye, a véletlenek, véletlenszerű döntések (ki üljön középre a kisbuszban, ahol nincs biztonsági öv) összjátéka.
Aztán beúszik a képbe az anya: a jelenet, amit már valószínűleg mindenki elképzelt rosszabb pillanataiban. Váratlan órában csöng a telefon, és egy idegen hang azt kérdezi: ön Simon Limbres édesanyja? A kapkodás, a pánik, a bizonytalanság, a férj, aki elérhetetlen, a kistestvér, akit gyorsan le kell passzolni valahova… az egész belső káosz rendkívül érzékletesen tárul elénk. És így folytatódik az apával, a kórházban az orvosokkal, a szervátültetésért felelős szakemberekkel.
Az egyik legszebb talán az, ahogy az egyébként egy pár hónapja különélő anya és apa együtt szembesülnek a szinte megérthetetlennel: a fiuk halott, bár gépek segítségével lélegzik. A folyamat, ahogy együtt sikerül kimondaniuk, hogy elfogadják a tényt, nincs mit tenni. És ahogy együtt kell dönteniük: felajánlják fiuk nevében a szerveit?

De ez csak az egyik a sok erkölcsi-érzelmi kérdésből, amit a könyvben végigélhetünk. A szakember belső vívódása is megjelenik, hogy mennyire erőltetheti és siettetheti a döntést. Ő tudja, az idő, amíg az átültetés elvégezhető, rövid, és több ember élete is függhet a házaspár döntésétől, de azt is tudja, nem korlátozhatja a szabadságukat.
Aztán követjük a szív útját tovább: megismerjük azt, aki új életet kap általa, azokat, akik mindebben közreműködnek, de közben élik a saját életüket. Nagyszerű, hogy a látszólag mellékszereplők hátterét is mennyire kibontja a szerzőnő: a kórházi ápolónőét, aki éppen új szerelmétől vár egy üzenetet a telefonján, miközben át is éli a fiatal agyhalott beteg drámáját, vagy a fiatal sebészét, aki nagy lehetőséget kap azzal, hogy ebben az átültetésben részt vehet, de ezért le kell mondania a magánprogramjáról.
Hozzuk rendbe az élőket! Igen, ez a regény azt mutatja, hogy az élők rendben vannak, a határhelyzetekben képesek dönteni a jó mellett, noha semmilyen szempontból nem hősök. Megrendítő és felemelő olvasmány. És ismeretterjesztőnek is kiváló: nem véletlenül nyerte el a Welcome-díjat, amit azoknak a fikciós műveknek osztanak ki, akik a leghitelesebben mutatják be az orvostudomány eredményeit.
A regény azzal zárul, hogy a szív újra dobogni kezd. Kíváncsiak lennénk, de nem tudjuk meg, kivel mi lett utána. A kamera ráközelített egy-egy szereplő egy-egy pillanatára, aztán máshova fókuszált. Az élet pedig megy tovább mindenki számára.
Maylis de Kerangal: Hozzuk rendbe az élőket! Magvető, Budapest, 2019. Fordította: Kiss Kornélia
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Fotó: pixabay.com
