Aktuálisabb mint valaha – 10 éves a Laudato si’

Olvasási idő: 8 perc

Ferenc pápa egyik leghíresebb enciklikájának aktualitása azzal magyarázható, hogy a világ globális válságának egyik központi eleme az ökológiai válság, és ennek hátterét, összetevőit kutatva egy komplex probléma előtt találja magát az ember. Az enciklika és Ferenc pápa ökológiai jellegű  megnyilatkozásainak alapja, kiindulópontja keresztény hitünk, a Biblia, az Evangélium és az egyház szociális tanítása. Fő fogalmak: ökológia^[1], környezetvédelem^[2], környezeti kérdés^[3], teremtésvédelem^[4], átfogó ökológia^[5].

Miért beszélhet egy egyházfő a klímaváltozásról, szegényekről, teremtésvédelemről?

Az Egyházban hagyománya van annak, hogy a minket körülvevő világ jelenségeiről és ezek sokrétű hatásáról beszéljünk.

Egyrészt azért, mert a keresztény szeretet – ezt Jézus életéből és tanításából érthetjük meg – megtestesült és konkrét szeretet, és ez nemcsak az egyén életében nyilvánul meg, hanem a közösségek, a társadalom életében is.

Másrészt azért, mert a világgal való párbeszéd az Egyház lényegéhez tartozik. Azt, hogy az Egyház felimerte az emberiséggel való együttérzés és együttgondolkodás szükségességét, a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes lelkipásztori konstitúciója különösen is kifejezi:

„…az Egyháznak mindig kötelessége vizsgálni és az evangélium fényénél értelmezni az idők jeleit, azért, hogy minden nemzedéknek megfelelő módon tudjunk választ adni az emberek örök kérdéseire a jelen és az eljövendő élet értelméről és e kettő összefüggéseiről. Így tehát ismernie és értenie kell a világot, melyben élünk, várakozásait, vágyait és gyakran drámai vonásait.”^[6]

Az Egyház világgal folytatott párbeszédét a II. Vatikáni Zsinattól kezdve számos dokumentum aláhúzta, legutóbb a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének záródokumentuma is. Ez a párbeszéd magába foglalja egyrészt azt, hogy az egyház a jelenkor problémáinak tanulmányozásában figyelembe veszi a tudományos eredményeket, másrészt azt is, hogy a világ jelenségeiben isteni bölcsességgel az idők jeleire, Isten munkájára és fenntartó Szeretetére mutat rá, ezzel is segítve a jelen helyzet megértését és a jobb emberi élet lehetőségeinek bemutatását.

Az Evangélium fényénél a személyes és társadalmi élet konkrét problémáinak lelki vonatkozásai, egész ember-mivoltunkat érintő kérdései nem másodrangúként szerepelnek, hanem szervesen hozzátartoznak. Ezért is került megfogalmazásra és folyamatos frissítésre az egyház társadalmi tanítása, melynek része a teremtésvédelem.^[7]

Milyen újdonságot hoz a Laudato si’ üzenete?

Újdonságot jelent az a mód, ahogy Ferenc pápa (elődeivel teljes összhangban, de azoknál még határozottabban) összeköti az ökológiai problémát a szegénység kérdésével. Erősen fellép a kirekesztés, a kizsákmányolás ellen, aláhúzza a javak (benne a természeti javak) egyetemes rendeltetését. Megszólítja a helyi és nemzetközi politika résztvevőit, hogy cselekedjenek. Nagy erővel tárja fel a globális válság és az ökológiai krízis okait is, például a technikai fejlődés (mint a fejlődés egyetlennek tekintett dimenziója) túlértékelését, az ember hamis önképét és csökkent készségét arra, hogy az összetett problémákat összetett módon oldja meg.

A pápa több szinten sürgeti a termékeny viták és párbeszéd kezdeményezését, mert csak így érhetjük el azt, hogy több szempontból tekintsünk a környezeti kérdésre, és többdimenziós megoldást javasoljunk. A kialakítandó új életstílust is több oldalról szükséges megfogalmazni. Az igazi változáshoz mindannyiunk személyes és közösségi elköteleződése is szükséges; a pápa kiemeli a családok és a nevelők szerepét.

Összefoglalva, az enciklika elsősorban nézőpontváltást hoz. Hangsúlyozza, hogy a környezeti kérdés lelki és lelkiismereti kérdés, és ennek az egész emberre vonatkozó mély vetületei vannak. Ez látható például akkor is, amikor a klímaválság okait kutatjuk, és szükségszerűen túl kell lépnünk a technikai-biológiai jelenségeken; ezt a radikális nézőpontváltást bemutatja az enciklika nyomán készült A levél című film.

Ennek a nézőpontváltásnak köszönhetően a világra úgy tekint a pápa, mint „az egész világot átfogó közösség” (LS 89–92), melyet nagy szívvel és nagy hozzáértéssel fogalmaz meg: „Amikor a szív valóban nyitott a világot átfogó közösségre, semmi és senki nincs kizárva ebből a testvériségből” (LS 92). Ez alapot teremt a nemzedékek közötti igazságosság és szolidaritás (LS 159–162) megélésére is.

Milyen világot szeretnénk hagyni azokra, akik utánunk jönnek, a gyermekekre, akik most nőnek fel?

Ferenc pápa így nyilatkozik ezzel kapcsolatban: „Ha ez az alapkérdés nem lüktet állandóan bennünk, nem hiszem, hogy környezetvédelmi aggodalmainknak jelentős hatásai lehetnének. De ha bátran feltesszük ezt a kérdést, kérlelhetetlenül további, nagyon egyenes kérdésekhez vezet minket: Mi végett vagyunk ezen a világon? Mi végett születtünk erre az életre? Miért dolgozunk és küzdünk? Miért van szüksége ránk ennek a földnek? Ezért már nem elég azt mondani, hogy törődnünk kell a jövő nemzedékekkel. Tudatára kell ébrednünk, hogy saját méltóságunk forog kockán. Mi vagyunk a leginkább érdekeltek abban, hogy lakható bolygót hagyjunk a minket követő emberiségre. Ez egy értünk játszódó dráma, mert azt a kérdést szegezi nekünk, hogy mi az értelme életünknek ezen a földön.” (LS160)

Milyen értelmezést adhatunk a természet elleni tetteinknek?

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor felismerjük, hogy „a természet ellen elkövetett bűntett bűncselekmény önmagunkkal szemben és bűn Isten ellen” (LS8), ahogy ezt Bartolomaiosz pátriárka megfogalmazza. Általában nehéz a lemondás, az önmegtagadás, de ennek is tudunk pozitív dimenziót adni. A pátriárka aláhúzza: »térjünk át a fogyasztásról az áldozathozatalra, a mohóságról a nagylelkűségre, a pazarlásról javaink másokkal való megosztására, olyan aszkézist gyakorolva, amellyel „megtanulunk adni, és nem csak lemondani. Ez a szeretet egyik módja: lépésről lépésre átlépünk abból, amit én akarok, abba, amire Isten világának szüksége van. Ez felszabadulás a félelemből, a mohóságból, a függőségből.”« (LS9)

Mit adott a Laudato si’ enciklika az EcoOne Magyarországi Munkacsoportnak?

Munkacsoportunk a Fokoláre Mozgalom hazai ökológiai csoportja, amely a Nemzetközi EcoOne Hálózathoz kapcsolódva működik. Célja, hogy hozzájárulását adja – az egység karizmájából merítve – egy olyan teremtésvédelmi koncepció és gyakorlat kidolgozásához, mely a természet- és humántudományok eredményeit is integrálva közelít az égető környezeti kérdésekhez.

Ferenc pápa azzal, hogy befogadta és tanítássá emelte a teremtésvédelmet, egy olyan alap „hullámhosszt”, közös platformot adott, amely összeköti csoportunkat a teremtésvédelmet képviselő más mozgalmakkal, kezdeményezésekkel. Ezenkívül tükröt is tart felénk, amelyben megláthatjuk, hogy a Fokoláre Mozgalom lelkülete milyen módon segítheti  a teremtésvédelem megvalósulását elvi és gyakorlati szinten. A Laudato si’ enciklika egyes pontjai különösen is fontosak számunkra, mert az egység karizmájával összeköthetők: például az egész földre kiterjedő testvériség, a közös otthon, a hálózatok és kisközösségek szerepe, lelkiségi megközelítés, párbeszéd és kapcsolatok fontossága.

Személyesen mit kaptam Ferenc pápától a Laudato si’ enciklikában?

Nagyon megfogott az, hogy a pápa a szíven keresztül, az emberi lét középpontjából tekint a világra, egységben látja a világot, ahol kicsi és nagy, elmélet és gyakorlat, múlt és jövő összeérnek. Mindig irgalommal tekint a világra, a legkisebbekre, legtávolabbiakra is.

Különösen is inspirált az átfogó ökológia gondolata arra, hogy megvizsgáljam azt, lehet-e alkalmazni ezt az átfogó értelmezési módot más szakmai vagy társadalmi területeken is. Mivel a népegészségügy területén dolgozom, elindultam afelé, hogy a környezet és egészség összefüggéseit átfogó módon értelmezzem. Így jutottam arra, hogy jelentkezzek egy filozófiai doktori fokozat elvégzésére ebből a témából. Nagy öröm számomra, hogy a Laudato si’ kiadásának 10 éves évfordulójára sikerrel befejeztem tanulmányaimat a loppiánói Sophia Egyetemi Intézetben.

Az EcoOne Magyarországi Munkacsoport többféle tevékenységet végez, melyben a Laudato si’ enciklika motivált minket. Egyrészt a Fokoláre Mozgalmon belül az Eco-Plan cselekvési útmutató szerint javasoljuk a mozgalom tagjai számára a környezettudatos szemléletet és életmódot. Másrészt szakmai együttműködések létrejöttét segítjük, valamint szemléletformáló, környezeti nevelési programokat szervezünk (például az öko-dobókocka bemutatásával, amelyet szintén a Laudato si’ enciklika ihletett). Élő együttműködésben vagyunk a magyar katolikus egyház teremtésvédelmi tevékenységét összefogó Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel, segítjük a HuPCC (Magyar Éghajlatváltozási Tudományos Testület) és a Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport munkáját. Továbbá konkrét környezetvédelmi tevékenységekben is részt veszünk, többek között a zajvédelemben és talajvédelemben, a kertészet és kertrendezés, valamint a körforgásos gazdaság hazai implementációjának szakterületén is.

^{[1] Ökológia: az élőlények és környezetük közötti kapcsolatokat elemző természettudomány, amely vizsgálja a kölcsönhatásokat, a biológiai egyedek feletti szerveződési szintek jelenségeit és okait kutatja. A mindennapi ember az ökológia tudományterületéről elsősorban azokkal a fogalmakkal találkozik, amelyeket a környezetvédelem használ, vagyis az „ökológiai” jelzőt gyakran a „környezetvédelmi” szó rokon értelmű párjaként ismeri. [Vö. Nobilis Márió szerk.: „Hogy művelje és őrizze meg” (Ter 2,15). Teremtésvédelemről lelkipásztoroknak, közösségeknek, SZIT, Budapest, 2008, 11.]
[2] Környezetvédelem: az a társadalmi tevékenységi rendszer, melynek az a célja  megőrizni a bioszféra létét, benne az ember biológiai létét és egészséges fejlődését azáltal, hogy védi a káros (szennyező és pusztító) környezeti hatásoktól. Ide tartozik a levegőszennyezés, a víz- és talajszennyeződések (és egyéb újabb szennyeződések) megelőzése és a kialakult károk csökkentése. [Vö. Nobilis Márió (szerk.): „Hogy művelje és őrizze meg” (Ter 2,15). Teremtésvédelemről lelkipásztoroknak, közösségeknek, i. m., 9.; Fülep Dániel: Ökológia, természet- és környezetvédelem, fenntartható fejlődés, i. m., 76.]
[3] A környezeti kérdés az a megközelítési mód (tudattartalmak, folyamatok, aktivitások stb. összessége), ahogyan a (globális) társadalom reagál a környezet- és teremtésvédelem felismeréseire, vészjelzéseire; ahogyan megfogalmazza helyzetét és teendőit a fenyegető környezeti jelenségekkel kapcsolatban. A környezeti kérdés vizsgálatakor a természettudományok mellett a humán tudományokat is tekintetbe vesszük, így a társadalmi, szociológiai, antropológiai és etikai szempontokat is.
[4] A teremtésvédelem egyházi és vallásos körökben használt fogalom, mely azt igyekszik kifejezni, hogy az előző fogalmakhoz képest a keresztények környezetszemléletében egy többletet is találunk: a világmindenséget és benne az embert Isten teremtette. Nemcsak szemléletmód, hanem magatartás és cselekvés is, tevékenység (konkrét tettek), valamint azok eredményeinek bemutatása. [Vö. Nobilis Márió (szerk.): „Hogy művelje és őrizze meg” (Ter 2,15). Teremtésvédelemről lelkipásztoroknak, közösségeknek, i. m., 10.] A bibliai alapokon nyugvó teremtésvédelem filozófiáját már Szent II. János Pál pápa összekapcsolta az emberi életvitel és fogyasztás kérdésével, és leírta, hogy „az ökológiai válság morális kérdés” (Szent II. János Pál pápa: Béke a Teremtő Istennel, béke az egész teremtett világgal. XXIII. Béke Világnapja alkalmából írt üzenet, 1990.)
[5] Átfogó ökológia: Ferenc pápa komplex módon tekint a környezeti problémára, és „átfogó ökológia” névvel illeti javaslatát a Laudato si’ enciklikában. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az ökológiából tanult szemléletmóddal tekintünk az emberi élet különböző területeire, pl. a gazdaságra, a társadalomra és a kultúrára. Így próbáljuk megközelíteni a mindennapi élet problémáit, a nemzedékek közötti igazságosság gondolatát, a közjó eszméjét és a szolidaritás gyakorlatát. Másrészt viszont azt is jelenti, hogy a környezetvédelem felvetette problémákra átfogó, az egész embert figyelembe vevő választ keresünk. (Vö. LS 137–162.)
[6] GS 4.
[7] Vö. Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, tizedik fejezet. A XX. századi egyházfők sorra beszéltek a környezeti kérdésről, melyben az egyháznak küldetése van, ha a ma emberéhez akar szólni. Néhány példa erre: VI. Pál pápa stockholmi ENSZ konferenciára küldött üzenete (1972), Szent II. János Pál pápának az 1990. évi béke világnapjára írt híres üzenete, valamint említhetjük még XVI. Benedek pápa humánökológiáról szóló írásait, illetve Bartolomaiosz pátriárka úttörő ökológiai munkásságát.}