Amikor a gazdaság nemcsak növekedni, hanem szolgálni is akar

Olvasási idő: 4 perc

Létezik egy újfajta megközelítés, amely az utóbbi időkben kezd egyre inkább elterjedni a gazdaságban. Az „ESG” ugyan angol rövidítés, de immáron a magyar nyelvben is meghonosodott, a cégek fenntarthatósági megfelelésének hármas követelményének rövidítéseként: E mint „environment”, azaz környezet, S mint „social”, azaz társadalmi, de tartalmilag inkább humanisztikusnak mondanám és G mint „governance” azaz vezérlés, vezetés. Ezekkel egészíthetjük ki a cégek természetes célját, a profitra törekvést. A gazdasági működés, a környezet és az emberi kapcsolatok ugyanis nem három egymás mellett létező terület, hanem ugyanannak a valóságnak a részei.

Az Európai Unió élen jár a világban ennek a megközelítésnek a bevezetésében, sőt, 2024-ben (2025-ös kezdettel) a nagyobb cégek esetében ezzel kapcsolatos reguláció is életbe lépett az EU-ban (27 ország által elfogadottan!). Ennek keretében meg kell felelni a nyereségességen túl (ami a gazdasági fenntarthatóság alapja) a környezeti felelősségnek is, az emberekre vonatkozó felelősségnek is, sőt a vezetésben is érvényesíteni kell a sokrétű felelősséget.

_{A szerző előadás közben}

De mindez vajon csupán egy újabb jelentéstételi kötelezettség, amely terheket ró a vállalatokra, és végső soron a versenyképességüket csökkenti? Vagy éppen ellenkezőleg: lehetőség arra, hogy újragondoljuk, mit jelent ma egy vállalat „sikere”?

Lehet-e egy üzleti modell egyszerre gazdaságilag életképes, társadalmilag felelős és a teremtett világ iránt is érzékeny?

És vajon hogyan kerülhetnek a kapcsolatok, a közösség, az értékek és az emberi méltóság szempontjai egy vállalat működésének középpontjába? Egy vállalat nem tekintheti magát egy elszigetelt, pusztán profit termelő gazdasági gépezetnek. Ökoszisztémában működik, kapcsolatban van munkatársaival, ügyfeleivel, beszállítóival, közösségével, környezetével és számos más érintettel. Az emberi kapcsolatok ezért nem valamiféle „puha” kiegészítői az üzletnek, hanem magának a működésnek a részei.

_{A projekt résztvevői}

Ezekre a kérdésekre kereste a választ az a konferencia Mannheimban, amely egy 24 hónapig tartó Erasmus+ közvetlen európai uniós pályázat keretében megvalósult „Values-based ESG Business Model Innovation” (Értékelvű ESG Üzleti Modell Innováció) projekt záró és összegző eseménye volt. A projektben dolgozók 4 országból (Ausztria, Németország, Hollandia és az én cégem révén Magyarország) fogtak össze, akik azonos értékrendűek, a holland partner az ottani Fokolár és rendezvényközpont volt. A rendezvényen számos ország (az európaiakon kívül dél-amerikaiak, afrikaiak és ázsiaiak is) akadémiai és piaci szereplői –  mintegy 60-an – találkoztak hibrid formában (azaz részben személyes jelenléttel, nagyobb részt videóhíváson át), hogy bemutassák az együttműködés során kidolgozott módszereket, tapasztalatokat és a vállalkozások számára használható gyakorlati megvalósítási módszereket.

A rendezvény egyik fontos üzenete az volt, hogy az ESG nem pusztán újabb vállalati adminisztrációs feladat vagy kommunikációs trend. Akkor válik igazán jelentőssé, ha beépül a vállalat működésének logikájába, stratégiájába és kultúrájába. A mélyebb, igazán kihívást jelentő kérdés itt inkább tehát az, hogy maga az üzleti modell mennyiben szolgálja az embereket, a közösséget és a környezetet?

Mindez egy olyan gondolkodásmódot rajzol ki, amelyben a közösség (cégen belül és kívül, akár a regionális akár a globális társadalmat is beleértve) nem a gazdasági tevékenység „körülménye”, hanem annak egyik feltétele, résztvevője, „illetékese” – a választól függően „áldozata” vagy éppen „haszonélvezője”.

Fontos felismerés, hogy az ESG akkor tud valódi innovációt és minőségi változást létrehozni, ha nem kívülről erőltetik rá a vállalatra, hanem annak belső értékeihez és működéséhez kapcsolódik, sőt azokból fakad.

A projekt egyik fontos eredménye egy iránymutató kézikönyv, amely nem egyszerűen az ESG fogalmait magyarázza, hanem egy lépésről lépésre követhető módszertant kínál a vállalatok üzleti modelljének újragondolásához, az értékelvű ESG stratégiába ágyazásához mindazoknak, akik nemcsak a formális kötelezettségeknek akarnak megfelelni, hanem valóban értékelvűen akarják megélni a „business”-t. A kézikönyv több mint 140 oldalon, nyolc fejezetben és számos gyakorlati példán keresztül vezeti végig az olvasót az ESG-alapoktól a vállalati stratégia és üzleti modell átalakításáig. A projekt eredményeit a kézikönyv mellett esettanulmányok, három webinár, nyolc podkaszt epizód, valamint egy képzési anyag is kiegészíti. Mindez elérhető és ingyenesen letölthető, meghallgatható a projekt honlapján.

_{Panelbeszélgetés}

A konferencián felmerült a circular economy, vagyis a körforgásos gazdaság kérdése is, mint a fenntarthatóság egyik alapköve. A körforgásos gondolkodás egyik fontos felismerése, hogy a teljes értékláncot kell látni: honnan érkezik az alapanyag, hogyan dolgozzák fel, hogyan jut el a fogyasztóhoz, mi történik vele használat után, és miként lehet az anyagokat minél tovább a gazdaságban tartani.

A konferencián bemutatott példák szerint a körforgásos üzleti modellek nemcsak környezeti szempontból lehetnek jelentősek. Versenyelőnyt, új bevételi lehetőségeket, nagyobb ügyfélhűséget és új fogyasztói csoportokat is teremthetnek, miközben csökkenthetik az anyagköltségeket és az ellátási lánc kockázatait.

Ennek külön aktualitást ad, hogy Európa számos nyersanyag és termék tekintetében külső függőségekkel szembesül. A körforgásos gazdaság ezért nem pusztán környezetvédelmi kérdés, hanem az ellenállóbb gazdasági rendszerek kialakításának egyik eszköze is lehet.

A konferencia talán legfontosabb kérdése végülis tehát nem az volt, hogy hogyan lehet egy vállalatot fenntarthatóbbá tenni, hanem az, hogy milyen vállalattá szeretnénk válni. Ez pedig már nem pusztán technikai vagy pénzügyi kérdés. Értékválasztás is, sőt elsősorban az!

A Mannheimban bemutatott Erasmus+ projekt erre kínál gyakorlati keretet: megmutatja, hogyan lehet az értékekből stratégiát, a stratégiából üzleti modellt, az üzleti modellből pedig konkrét cselekvést kialakítani. A cél végső soron az „impact”, vagyis a valódi (társadalmi) hatás: olyan gazdasági működés, amelyben az innováció, a közösség, az ember és a környezet nem egymás ellenében, hanem egymással összhangban jelenik meg.