Lorna Gold: A Laudato Si’ Mozgalom egy új létezésmód megjelenése

Olvasási idő: 12 perc

A Raising Hope for Climate Justice („Reményt ébreszteni a klímaigazságosságért”) című nemzetközi konferenciát 2025. október 1–3. között rendezték meg az olaszországi Castel Gandolfóban. A rendezvény a Laudato Si’ Mozgalom és több egyházi, valamint intézményi partner közös szervezésében valósult meg. A hit, a tudomány, a gazdaság, a környezetvédelem, a politika és a társadalmi szerepvállalás vezetői találkoztak, összesen 28-an, hogy közösen értékeljék az enciklika hatását és megfogalmazzák a jelenlegi legfontosabb cselekvési irányokat. Lorna Goldot, a Laudato Si’ Mozgalom idén megválasztott új elnökét a konferencia előtt Edoardo Zaccagnini kérdezte fő célkitűzéseikről.

Milyen kihívásokat jelent a Laudato Si’ Mozgalom vezetése? Mit jelent ez Önnek, és milyen felelősséggel jár?

Életem legnagyobb megtiszteltetése, hogy kineveztek a Laudato Si’ Mozgalom vezetőjévé, különösen úgy, hogy ez Ferenc pápa halálának évében történt. A kinevezésem napján, 2025 januárjában még megadatott az a kegyelem, hogy magánkihallgatáson találkozhattam vele, és én voltam az egyik utolsó, akit még fogadott, mielőtt tüdőgyulladással kórházba került. Ezt a pillanatot örökre megőrzöm. Remek formában volt, viccelődött velem – Írország, ahol élek, a „zöld sziget” –, és még az olasz kiejtésemet is megdicsérte! A korábbi évek találkozásaihoz hasonlóan a búcsúzáskor most is erősen megszorította a kezem, a szemembe nézett, és azt mondta: „vai avanti” – „menj tovább”. Most, hogy átköltözött az örök életbe, úgy érzem, ez a buzdítás személyesen nekem szólt: vigyem tovább az örökségét. Mindennap érzem a jelenlétét.

Ferenc pápa halála fordulópontot jelent a Laudato Si’ Mozgalom számára… vagy mégsem?

Ferenc pápa halála nagyon fontos pillanat volt a Mozgalom számára, mert a Szentatya rendkívül szoros kapcsolatban állt velünk, gyakran bátorított minket, irányt mutatott, és meghívott a párbeszédre. A halála személyesen is mélyen megérintett minket, hiszen senki más nem testesítette meg annyira a mozgalmunk lelkiségét, mint ő. Az ő áldásával változtattuk meg 2021-ben a nevünket Global Catholic Climate Movement (Globális Katolikus Klímamozgalom) névről Laudato Si’ Mozgalom névre. 2021 pünkösdjén egy kézzel írt üzenetben erősítette meg a nevünket: „ti vagytok a Laudato Si’ Mozgalom”. Ez számunkra annak a jele volt, hogy nem csupán egy környezetvédő katolikus civil szervezet vagyunk, hanem az Egyház egyik valósága, egy olyan kezdeményezés magja, amely leginkább a Ferenc pápa karizmájából inspirált szellemi mozgalomhoz hasonlít. Természetesen mozgalomként még rövid a történetünk, még nem ismertek el minket annyiszor hivatalosan, mint például a Fokoláre Mozgalmat, de

Ferenc pápa szavai továbbra is irányt mutatnak nekünk. Most pedig, hogy utódja, XIV. Leó pápa viszi tovább ezt az örökséget, egy új fejezet nyílik előttünk, és izgalommal tölt el minket, hogy az új pápával együtt fedezzük fel, mire hív bennünket Isten.

Mindannyiunknak hiányzik Ferenc pápa, de úgy érezzük, hogy a közbenjárása szupererővel tölt el bennünket!

Milyen értéket hordoz a Laudato Si’ enciklika első tíz éve? Hogyan kezdte el megváltoztatni a világot, és milyen lehetőségek rejlenek ebben a különleges mozgalomban, hogy idővel tovább építkezhessen?

Ez nagyon fontos kérdés. Először is meg kell említenem, hogy senki sem akart tudatosan mozgalmat létrehozni – hasonlóan a Fokoláre történetéhez, a Laudato Si’ Mozgalom is egy mély válság során született. Néhányan, például Tomas Insua, Christian Leano, valamint én is és még mások, mély hívást éreztünk arra, hogy hittel válaszoljunk erre a történelmi pillanatra. Amikor meghallottuk, hogy Ferenc pápa enciklikát ír, szerettük volna biztosítani azt, hogy az írása ne süket fülekre találjon. Az egész egy szeretetből fakadó tettnek indult a pápa iránt!

Úgy döntöttünk, hogy ünnepséget tartunk a Szent Péter téren az enciklika bejelentésekor. Ezután petíciót indítottunk a párizsi COP21 klímakonferencia előtt, és sikerült egymillió aláírást összegyűjtenünk. Aztán úgy terveztük, hogy mindannyian visszatérünk a szokásos munkánkhoz, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nagy vágy él mindenkiben arra, hogy továbbra is együtt dolgozzunk. Így született a mozgalom.

Az elmúlt évtizedben aztán a mozgalom exponenciálisan növekedett az olyan kezdeményezéseken keresztül, mint a Laudato Si’ Action Platform tevékenységi webfelületünk, amely az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériumával együttműködésben hoztunk létre; A levél – Üzenet a Földünkért című film; valamint a Laudato Si’ animátorok kurzusa, amely eddig 20 000 helyi vezetőt képzett ki. Támogatjuk az évente megrendezett Teremtési időszakot és a Laudato Si’ Hetet. Bátran felszólaltunk a fosszilis tüzelőanyagokba való befektetés megszüntetéséért, és segíteni akarjuk egy olyan egyezmény létrehozását, amely a fosszilis tüzelőanyagok elhagyását szorgalmazná. Mindezek által egy alulról szerveződő mozgalom jött létre, amely számos meglévő mozgalmat, szerzetesrendet, szervezetet és egyént sző össze egy gyönyörű szőttessé. Az egész Teremtést emeli fel a Laudato Si’ dicsőítő énekében több tízezer mindennapi, kisebb-nagyobb cselekedeten keresztül.

A jövőre tekintve úgy látom, hogy a mozgalom tovább fog növekedni. Bár már most sokan vagyunk, még mindig csak az út elején járunk. Úgy látom, hogy a mozgalmunk része annak „a nagy fordulatnak”, amelyről a szintén idén elhunyt gondolkodó és aktivista Joanna Macy beszélt. Ez egy új életmód megjelenése, egy új tudatosság, amelyet sok más emberrel együtt építünk a világi és a hívő közösségekben egyaránt. Az új korszak egyszerűen azt kívánja tőlünk, hogy kitárjuk a szívünket és az elménket, és radikális módon dolgozzunk együtt azért a jövőért, amelyet még a mi életünkben látni szeretnénk.

A Laudato Si’ enciklika célkitűzéseinek megvalósulásához szükséges, hogy a világunk egységes legyen, hogy a harmóniát ne gyengítsék megosztottságok, vagy ami még fontosabb, háborúk?

A Laudato Si’ és az egységért végzett munka mélyen összefonódik. Ezért is örülök annyira annak, hogy egyre szorosabb az együttműködés a Fokoláre Mozgalom és a Laudato Si’ Mozgalom között. Minden erőforrásunk megvan ahhoz, hogy szembe nézzünk a környezeti kihívásokkal és a társadalmi igazságtalanságokkal, de meg kell tanulnunk nagyobb odaadással és összpontosítással együttműködni. Ehhez arra van szükség, hogy az emberi elköteleződésünk biztos lelki és közösségi alapra épüljön. Izgatottan várom, mi születik ebből a három intenzív napból, amelyen nagy áldásként maga Leó pápa is részt vesz személyesen, valamint a mozgalmunk számos vezetője és tagja is jelen lesz. Biztos vagyok benne, hogy a Szentlélek megajándékoz bennünket azzal, amit Ferenc pápa „túláradásnak” nevezett: a Lélek váratlan működésével, amelyet szívünkben érzünk, amikor Isten emberiségre vonatkozó tervével összhangban élünk.

A kollektív tudatba mennyire épült be a Laudato Si’ megjelenése után 10 évvel, hogy a környezeti válság szorosan összefügg a társadalmi és gazdasági krízissel?

Azt hiszem, ennek tudatosulása egyre nagyobb, de még erősödnie kell. Továbbra is nagy a szakadék e három terület között, főleg, ami a világ kormányázását és az uralkodó politikai folyamatokat illeti. Néha szinte skizofrénnek tűnünk: azt gondoljuk, hogy választani kell a klímaválság kezelése és a gazdasági egyensúly fenntartása között. Azt hisszük, lehetséges a választás: vagy a klímára, vagy a gazdaságra összpontosítunk. Pedig valójában amikor klímaválságról vagy szélesebben vett környezeti válságról beszélünk, akkor egyszerűen a „biztonságos életkörülményekről” van szó: ha nem nézünk ezekkel szembe, minden más is bizonytalanná és nehézzé válik. Új módon kell gondolkodnunk a gazdaságról is ahhoz, hogy kezeljük a klímaválságot. Ez azzal kezdődik, hogy elfogadjuk, hogy a Föld erőforrásai végesek, és a föld ökoszisztémájának kutatására alapozva ezeket felmérjük. Ha ezt megtettük, új paradigmákat dolgozhatunk ki, melyek által a rendelkezésre álló erőforrásokat úgy osztjuk szét, hogy mindenki részesülhessen belőle, és visszatérhetünk ahhoz, hogy saját kereteink között éljünk. Sok csoport, kezdeményezés osztja már ezt a felfogást – a Ferenc Gazdasága, a Doughnut Economy, a Well-being Economy, a Közösségi Gazdaság, a Regenerative Economics, és mások. Össze kell fognunk, és együtt kell terjesztenünk ezt az új közgazdasági látásmódot.

Hatást kell gyakorolnunk a globális gazdasági szereplőkre, hogy ők is tartsák tiszteletben a földi korlátokat. Ez hatalmas feladat, különösen a mai polarizált, a mesterséges intelligencia és a dezinformáció által uralt világban. Ez ma a legnagyobb kihívás előttünk, és Leó pápa is ezt jelölte meg legfontosabb feladatunkként.

Milyen kihívásokkal jár annak az üzenetnek a terjesztése a világban, hogy minden mindennel összefügg; hogy az ember, a növények, a gazdaság és a társadalom egyetlen ökoszisztémát, egyetlen egészet alkot?

Számomra a legegyszerűbb módja annak, hogy ezt az üzenetet közvetítsük, az, ha visszatérünk a természethez. Ha a természettel kezdjük, és csendben megfigyeljük, hogyan működik. Ha megvizsgálunk egy ökoszisztémát, gyorsan észrevesszük, hogy valóban egy rendszerről van szó: minden az egyensúlyról, a billenőpontokról, a határokról szól. Egy apró változás, például egy pillangó szárnycsapása is hatással lehet valahol nagyon messze.

Ha már fiatal korban a szabadban neveljük a gyerekeket, és hagyjuk őket kinn játszani, akkor megtanítjuk őket arra, hogy ők is a természet részei, és nem pedig attól elkülönülten élnek.

Ez alapvető fontosságú. A legegyszerűbb módja a gondolkodásmódunk megváltoztatásának az, ha kimegyünk a szabadba!

Egy másik egyszerű lépés, hogy a Teremtés és a társadalom peremére szorultak hangját be kell hozni a döntéshozatalba is. Láttam már példát arra, hogy fontos szervezetekben a vezetőség döntött arról, hogy helyet adnak az asztalnál a Földnek is! Képzeljük el, ha minden tárgyalóteremben ott állna egy földgömb az egyik széken! Képzeljük el, ha találnánk módot arra, hogy a Földet és minden élőlényt bevonjunk a mindennapi döntéseinkbe! Ez sokkal jobban átalakítaná a gondolkodásunkat, mint többezer oldalnyi elemzés! Természetesen azokra is szükség van, de elsősorban szemléletváltásra van szükségünk.

A Climate Generation: Awakening to Our Children’s Future (Klímanemzedék: Ébredés a gyermekeink jövőjére) című könyvében Ön igyekszik egyszerű módon bemutatni a tudományt és a klímaválságot. Ez lenne a fő feladat? Hogy továbbra is ösztönözni kell a szélesebb részvételt és erősíteni kell a téma jelenlétét a közéleti vitákban?

Ez valóban kihívást jelentő feladat, különösen egy olyan korban, amikor a klímatudományt ismét megkérdőjelezik, és elméletként határozzák meg, nem pedig tényként. Sok politikai érdekcsoport terjeszt álhíreket, és próbálja elhitetni, hogy a klímaválság csupán kitaláció, annak ellenére, hogy a változásokat saját szemünkkel is láthatjuk. Úgy gondolom, hogy a tudományos kommunikáció kulcsfontosságú terület. Szükség van olyan nyilvános tájékoztató kampányokra, mint amelyek ismertették a dohányzás veszélyeit vagy más egészségügyi problémákat, és ezeken a kampányokon keresztül el kell magyaráznunk az embereknek, miért kell felhagynunk a fosszilis energiahordozók használatával, és miért kell megváltoztatnunk gazdasági döntéseinket. Nem könnyű feladat, de néhány ország, például Costa Rica, sikeresen megtette ezt.

Mára egyértelműen kirajzolódik szerte a világon az emberek kézzel fogható igénye arra, hogy a globális politika kötelezze el magát a környezeti fenntarthatóság mellett. Ön mit gondol, a közigazgatási rendszerek a jövőben egyre nagyobb teret adnak majd ezeknek az igényeknek?

Úgy gondolom, hogy a jelenlegi globális politikai helyzet teljesen tarthatatlan. Olyan ponthoz érkeztünk, ahol az emberiség ismét egyértelmű válaszút előtt áll: vagy elindulunk egy új politika felé, amely az egymástól való kölcsönös függőségen és az emberi méltóság megerősítésén alapul, vagy évtizedekig tartó hanyatlás és konfliktus vár ránk. A széttöredezettség jelei mindenhol láthatók. Nehéz lenne „gyors” megoldást találni, hiszen azok a globális intézmények, amelyek a kormányzásra jöttek létre – mint például az ENSZ –, súlyosan meggyengültek azáltal, hogy a nagyhatalmak tudatosan korlátozták a hatásköreiket. A hatékony globális kormányzás hiánya az egyik legsúlyosabb probléma, amellyel szembe kell néznünk. Amikor ehhez még hozzájárul az, hogy erősődnek az álhírek, az egyenlőtlenség és az autoritarizmus, a jövő valóban komornak tűnhet. Ez nem jó irány. Mégis, Ferenc pápával együtt hiszem, hogy „a dolgok megváltozhatnak”, ahogyan a Laudato Si’ enciklikában fogalmazott. És a változás gyorsabban is bekövetkezhet, mint gondolnánk, ha elegendő ember kiáll mellette: a túlnyomó többség, aki békés, emberséges, egészséges és csodálatos bolygót akar mindannyiunk számára. A történelem során a változás mindig akkor történt meg, amikor a legkevésbé számítottunk rá. Még mindig jól emlékszem arra a pillanatra, amikor 18 éves koromban leomlott a berlini fal és összedőlt a kommunizmus – majd véget ért az apartheid Dél-Afrikában. Két olyan változásról beszélünk, amelyeket sokan lehetetlennek tartottak. Olyanok voltak, mint a kőfalak. De az emberek ereje mindent megváltoztatott. Az embereknek sokkal nagyobb hatalmuk van, mint gondolnák, mert mind megtehetjük, hogy kivonjuk a pénzünket azokból az iparágakból, amelyek pusztítják a bolygót! Lehet bojkottálni is termékeket. Szavazhatunk a pénztárcánkkal és a lábunkkal. Erre van most szükség: egy hatalmas, bolygószintű mozgalomra.

Melyek a legnagyobb eredmények, amelyeket a Laudato Si’ kis magja – amely tíz év alatt erős növénnyé fejlődött – elért elkötelezettségének és kitartó munkájának köszönhetően?

A Szentlélek szele messzire szórta a Laudato Si’ magvait. Úgy gondolom, a legnagyobb változás az emberek szívében történt. Ma már sokkal erősebben jelen van az a felismerés, hogy a teremtett világ gondozása – amelynek mi magunk is részei vagyunk – a keresztény hit szerves része, és ugyanez igaz minden más vallásra is. Ez teológiai szempontból is rendkívül jelentős és képes átalakítani az egyének és a közösségek életét. E hullámok hatása jól látható a Laudato Si’ különféle megnyilvánulásaiban: a kampányokban, a közösségekben megvalósuló gyakorlati tevékenységekben, valamint a Laudato Si’ Action Platformja felületén megjelenő tervekben és elköteleződésekben. Most már azt is látom, hogy ez a lelkület kezd kultúrává alakulni. Ez különös lelkesedéssel tölt el, mert egy dal, egy film vagy egy műalkotás egészen új szinten képes megérinteni az embereket. A Levél – Üzenet a Földünkért című film, amelyet a Laudato Si’ Mozgalom készített azért, hogy az enciklika üzenetét emberek millióihoz eljuttassa, továbbra is óriási hatással bír. Számos iskola és egyetem tananyagába bekerült, és a világ sok közössége használja különösen a „Teremtés időszakában” és a Laudato Si’ Hét során.

Az, hogy az idei jubileumi év egybeesik a Laudato Si’ tizedik évfordulójával, jelent valamilyen lehetőséget? Milyen szinergiát kínálhat ez az együttállás?

Ez az egybeesés volt az, amely megalapozta a Raising Hope („Reményt ébresztünk”) nevű kampány elindítását (raisinghope.earth), amelyet egész évben fenntartunk. A jubileum „remény” témájára építve a bolygó és a jövő iránti reményre helyezzük a hangsúlyt. Ezt a lehetőséget arra is felhasználtuk, hogy új partnerségeket alakítsunk ki és erősítsünk meg – ezeknek az eredményei mutatkoznak majd meg egyértelműen ebben a most következő csodálatos konferenciában, amelyet Castel Gandolfóban rendezünk meg Leó pápa jelenlétében.

Milyen úton kell ma tovább haladnunk ahhoz, hogy az átfogó ökológia álmát egyre kézzelfoghatóbb valósággá alakítsuk?

Úgy gondolom, a legfontosabb az, hogy együttműködést építsünk ki a különböző csoportok és mozgalmak között, felismerve, hogy az ökológia nem csupán egy „témakör”, hanem minden tevékenységünk szerves része. Nem lehet az egységért dolgozni anélkül, hogy ne munkálkodnánk együtt a közös otthonunkért. Nincs valódi emberi egység, ha az emberiség „hajléktalan”! A Teremtőnk egy közös földet adott nekünk, amelyen együtt járhatunk, és a béke felé vezető leggyorsabb út talán pont az, ha közösen dolgozunk ennek a gyönyörű ajándéknak a megőrzésén. A párbeszéd is könnyebbé válik, ha kezünk a földben van, ha együtt ültetünk valami szépet. Mondhatni ez a gyorsítósáv az élettel való párbeszédhez, mégpedig az egész teremtés életének teljességében! Ily módon minden vallási hagyományban felfedezhetjük a bennük rejlő kincseket, és megtanulhatjuk megosztani ajándékainkat egy közös, nagy cél érdekében: a szent Földünk védelméért.