A Földközi-tenger partján fekvő országokból származó kétszáz fiatal nyolc csapatban 2 heti váltásokban hajózott együtt, hogy tanulják és maguk között megéljék a békét és a párbeszédet. Bertha El Hajj libanoni egyetemista ...
Találkoztam Jézussal a depresszió közepette
Renzo, a történet elbeszélője élete mélypontján találkozott a Fokoláre Mozgalommal. „Megtapasztaltam Isten jelenlétét… Felfedeztem, hogy Ő az élet értelme, aki egyedül képes betölteni a szívemet.” A svájci férfinek ez segített újra rátalálnia az élet örömére.

Olvasási idő: 3 perc
Kezdőkép: Genfest 1995 (focolare.org)
Renzónak hívnak, és szeretnék megosztani veletek egy tapasztalatot, amely bár fájdalmas volt, mégis egy nagyobb jóhoz vezetett. Már fiatal koromban gyakran küzdöttem egyfajta nyugtalansággal. Kerestem az élet értelmét, egyenlőbb világra vágytam, és haragudtam az életre, igazságtalannak tartottam.
1974-ben az olasz svájci Lugano-Trevano szakiskolájában tanultam, és a világ megváltoztatásának vágyától hajtva elkezdtem részt venni az aulában tartott ifjúsági találkozókon. Olyan fiatalok gyűltek össze, akik változást akartak elérni a társadalomban. Az ideológiák soha nem vonzottak, és ma is meg vagyok győződve arról, hogy nem adnak választ az ember valódi szükségleteire. Később otthagytam villanyszerelő szakmát, és egy bankban kezdtem dolgozni. Szerettem a munkámat, a családi életem is jól alakult, és szenvedélyemmé vált a kerékpározás. Katolikus családból származom, ezért vasárnaponként misére jártam, és otthon is sokat hallottam Jézusról. Mégsem leltem belső békére.

Úgy éreztem, valami hiányzik az életemből, a szívemben nem tudtam teljességre jutni. Amikor egyedül voltam, újra felszínre törtek a kérdéseim, amelyekre nem találtam választ. Ekkor jött a krízis: lassanként elveszítettem az életkedvemet, az élet ízét. Aki már átélt depressziót, biztosan megért engem… Féltem, hogy soha többé nem fogok kikerülni belőle.
Nem tudtam enni, rosszul voltam, sőt, borzalmasan éreztem magam, és még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben.
Gyógyszeres kezelést kaptam, amely enyhülést hozott, de nagyon nehezemre esett bejárni a munkahelyemre. Esténként az erdőben sétáltam, és igyekeztem emberek között lenni, hogy ne gondoljak a problémáimra. Egyik nap munka után betértem a templomba. Azt hiszem, ez volt életem legalázatosabb cselekedete: térdre borulva kértem az Úr segítségét.
Ezután hónapok teltek el… Mígnem egy este meghívott egy, a Fokoláre Mozgalomhoz tartozó lány, hogy vegyek részt Rómában egy nemzetközi ifjúsági találkozón, a Genfesten, ahol jelen lesz egy Chiara Lubich nevű hölgy is. Azt hittem, egy teológust fogok hallani, de tévedtem: sokkal, de sokkal több volt annál.
Azon a találkozón megtapasztaltam Isten jelenlétét, az Ő szeretetét, békéjét és örömét. Egyetlen pillanat alatt felismertem, hogy a szívem Őt kereste. Felfedeztem, hogy Ő az élet értelme, aki egyedül képes betölteni a szívemet. Ő a minden, a végtelen szeretet, a végtelen irgalom.
Leperegtek előttem addigi életem képsorai, még az a sötét időszak is, amelyen keresztülmentem, és rádöbbentem, hogy mindez csak azért történt, hogy találkozhassak Ővele.
Attól a naptól kezdve mind a mai napig a saját bőrömön tapasztalom, hogy „az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28). Számomra ezzel új élet kezdődött: a Fokoláre Mozgalom nagy családjának tagja lettem, és ma is ehhez a közösséghez tartozom.

Mit is mondhatnék most, ha 68 évesen visszatekintek a múltamra? Csodálatos éveket éltem át, bár nehézségekből sem volt hiány. Már nem is tudom megszámolni, hányszor gyóntam, de Isten irgalma mindig megment bennünket. Mennyi testvérre, barátra leltem… hisz az Úr megígérte nekünk a százszorost!
A jó nem csap zajt. Az újságokban és a médiában mintha nem jutna neki hely, de az a tapasztalatom, hogy a szeretet mindent legyőz.
Most, hogy megőszültem, és a gyermekeim is felnőttek, szeretnék jól felkészülni az utolsó útra. De ismét csak azt mondhatom: az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Így van ez a halállal is, hisz a semmi nem létezik: azon a római napon bizonyosságot szereztem erről!
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Fotó: focolare.org (2), Pexels (1)
Forrás: cittanuova.it
Fordította: Larida-Szeles Ági
